Megjelent: Ahimsa.hu
Maga a szó, hogy önismeret nagyon elcsépelt, de fontosságából nem veszített semmit. Ebből az írásból megtudhatod, hogy hogyan érdemes hozzálátni a nagy betűs önismerkedéshez és, hogy milyen csapdáktól óvhatod meg magad.
Manapság a csapból is az önismerettel kapcsolatos témák zúdulnak ránk. Ha hagyjuk. De vajon hogyan érdemes nekikezdeni a kereséshez? Hiszen, ha ezt a cikket olvasod, az azt jelenti, hogy valami elindult benned, valamit keresel. Ki keres és mit? Valamivé válni szeretnél, vagy megismerni azt, aki valamivé válni szeretne? Esetleg mindkettő? Egyre filozófikusabb…
A megoldás egyszerű, de mi nem hiszünk az egyszerű dolgokban. Az túl snassz lenne. Mi a megoldás? Kapjuk elő az őszinteséget és nézzük meg, hogy mi zavar bennünket, mi az ami elcsúszott. Erről, vajon ki tehet?
A büszkeség nagy úr, nem szereti bevallani a hibákat. Pedig egy ilyen aspektusra én büszke lennék. Hiszen az igazán erős, meg meri mutatni a gyenge oldalát is. Lehet, hogy akkor már nem is gyenge?
Sokan szeretik a misztikusabb lehetőségeket, esetleg valakit követni, de így a felelősséget is lepasszolják ám.
Ha megszületik a megoldás az őszinteség által, akkor a beismerés is megjelenik, ha tovább ízlelgetjük, mint egy finom bort vagy csokoládét. Sokszor tudjuk a megoldást, de mégsem teszünk azért semmit, hogy az valóra váljon. Inkább másban a szálkát keressük (a gerendáról ne is beszéljünk). Őket lenyomva, mi erősnek képzeljük magunkat. De vajon ez mit árul el rólunk, hiszen kritikusnak még nem emeltek szobrot. Ezt egyébként pletykálkodásnak hívják, magyarázkodásnak, önsajnálatnak, ami egy jó ürügy ahhoz, hogy ne változzunk semmit. Pedig mi megpróbáltuk. Ó, ez a kulcsszó. Nem csináltuk, hanem megpróbáltuk. Ez a Csillagok háborújából méltán vált híressé gondolt.
Sok esetben azért nem érezzük jól magunkat a bőrünkben, mert a bennünk lévő ösztönén, én és felettes én (Freud), leegyszerűsítve bíró, nem jó döntéseket hoz, mert tanácsadói nem autentikusak. Azaz olyan emberek értékrendje él bennünk (szüleink, szomszédunk stb.), akik máshogy látják a világot, de kapóra jön véleményük, amíg nincs saját meglátásunk. Érdemes ezt felülbírálni. Ha kell kirúgni vagy megváltoztatni őt. Ugye, hogy nem is olyan komplikált?
Keleties hozzáállást tükröz a másik felfogás, ami a pillanat erejére hívja fel a figyelmet (nyugaton Gestalt-pszichológia) . Nagyszerű világba kalauzol el minket, ha nem menekülésként használjuk fel önmagunk megismerése kapcsán. Mi mindannyian megoldásokat keresünk, amit egy folyamathoz akarunk rendelni. Azonban egy valamire érdemes figyelni, ami állandó mindeközben, a lényeg, maga a folyamat és benne mi magunk.
Jó gyakorlást, jó játékot!
